Ausztrália, Sarkvidékek > Tasmánia

1. nap    Hobart
Érkezés után az autó felvétele, majd látogatás a Salamanca téri bolhapiacon, ahol rengeteg művész is megfordul. A Hobart-öböl fölé emelkedő 1270 m magas Wellington-hegyről remek kilátás nyílik. A teteje ugyan rendkívül szeles, mégis megéri a fáradságot egy kis túrázás a hegyoldalban a gyönyörű természeti képződmények és a változatos növények közt.

2. nap    Hobart – Strahan (kb. 310 km)
Buja zöld farmok mellett visz az út a Queenstown irányába. A hatalmas rézbányák vidékére érsz, ahol holdbéli tájra emlékeztet a látvány. Útközben előbb a Franklin-Gordon Wild Rivers nemzeti parkon haladsz át (ha van kedved kajakozni raftingolni vagy hajókázni, itt tedd meg), majd meredek szurdokok, mély völgyek, és fantasztikus vízesések következnek (a szigeten a legmagasabb Montezuma-vízesés is itt van). Apró falvak mellett haladsz el, melyek egykor bányászok százainak adott otthont, míg Queenstown környékére érsz, ahol egy igazán kanyargós út (90 kanyarral) tekereg az egykori legnagyobb arany- és rézbányához.

3. nap    Strahan – Cradle-hegy (kb. 180 km)
Ha előző nap nem tetted, akkor ma ülj fel a gőzmozdonyra, ami Strahanból Queenstownba visz, mert ezt az útvonalat a legfestőibb vonatutak közt tartják számon. A vonatozás után vagy helyett élvezd a zord táj szépségét egy hajóról a Gordon-folyón. A Cradle-hegy felé tartva festői hegyvidéken megy az út.

4. nap    Cradle-hegy nemzeti park
Járd be a nemzeti parkot egyedül vagy vegyél részt egy vezetett túrán. Az őserdőtől az alpesi hegyeken át a füves területekig, gleccsertavak, morénák, remek kiránduló-útvonalak és kilátópontok várnak. Az elképesztő vidéken erszényes nyestek, tasmán ördögök, kacsacsőrű emlősök, erszényesek sokasága, hangyászsünök, pillangók, ökörszemfélék, papagájok és énekesmadarak élnek, amiket kis szerencsével Te is könnyen megfigyelhetsz. Rövidebb és hosszabb túraútvonalak közül választhatsz, amik teljesen különböző tájakra visznek, de pár lépést megtehetsz a sziget belsejét körbejáró 65 km hosszú nagy túraútvonalon, az overland tracken is. (Ez utóbbi végigjárásához legalább 6 nap és jó kondició szükséges.) Indulás előtt az információs központban mindenképpen tájékozódj az időjárási körülményekről, mert a különleges mikroklíma miatt könnyen előfordulhat, hogy az esőerdőben csapadékos idő vár rád, míg a tóvidéken szikrázó napsütés fogad.

5. nap    Cradle-hegy – Launceston
A hegyvidéket hátrahagyva Launcestonba vezet az út, ahol egy különlegességgel találkozhatsz: a városközponttól alig 2 percnyi útra van a Cataract-szurdok. A vadregényes vidéken túrázhatsz vagy a felvonóról is megtekintheted a kilátást. Launcestonban alkalmad nyílik arra is, hogy a szigeten több helyen is megfigyelhető, ma már műemlékként nyilvántartott György-korabeli házakba ellátogass.
Ha gondolod, kis kitérővel ellátogathatsz Devonportba is, mielőtt Launcestonba érsz. Devonport a sziget észak-nyugati részén fekvő jelentős kikötőváros (ide érkeznek a melbourne-i kompok is). A város központja és a környéke megér egy látogatást, hogy a rengeteg természeti csoda mellett Tasmánia kisvárosaival is megismerkedhess.

6. nap    Launceston – Freycinet nemzeti park
A főúton visz az út Campbell Town fele, ahol mindenképpen állj meg. A városka központjában a százéves épületek és az 1800-as évek elején épült hidak közt úgy érzed magad, mintha valami időutazáson vennél részt. Mielőtt keleti irányba haladva a Freycinet nemzeti parkba érsz, tégy egy kis kitérőt, a tengerparti városkába Bichenoba. Bicheno egy rendkívül nyugodt kisváros, aminek az egyik különlegességét az adja, hogy innen indulnak hajókirándulások a tengeri nemzeti parkokba, valamint a pingvinek megfigyelésére.

7. nap    Freycinet nemzeti park
Egész nap a rendelkezésedre áll a nemzeti parkban, hogy bebarangolhasd a vidéket. Rengeteg útvonal segíti a felfedezést. A park két hatalmas gránittömbből áll, amit egy homokpad köt össze. Lenyűgöző a madárvilága, kis szerencsével fehérhasú sast, színpompás kakukkokat, poszátákat, sólymokat gyönyörű virágokat és tipikus tasmán állatokat (oposszum, vombat, vizipatkány, potoró, tasmán ördög) is láthatsz. A kilátópontokról lélegzetelállító panoráma tárul eléd, mint pl. a legnépszerűbb Borospohár-öbölnél (ami a világ 10 legszebb strandjának egyike). Ha sportolni van kedved kajakozhatsz, sziklamászhatsz, búvárkodhatsz vagy biciklizhetsz, ha a nyugodtabb pihenésre vágysz, piknikezzél (teljes felszerelést lehet kölcsönözni).

8. nap    Freycinet nemzeti park – Hobart
Használd ki a visszavezető út minden pillanatát és olyan érdekes helyeket láthatsz, mint Richmond, ahol Ausztrália legrégibb hídja áll, vagy Port Arthur, ahol a híres börtönök romjai láthatók. A több mint 30 épület megtekintése előtt vegyél részt a tájékoztató előadáson, hogy részletesebb képet kapj arról, hogy mikor, hogyan és mire használták az épületeket, kik és miért raboskodtak itt. A belépő ára tartalmaz egy rövid hajókázást is az öbölben. Végül visszaérkezés Hobartba, az autó leadása és hazautazás.

Ez egy alapprogram a legfontosabb látnivalókkal, de ha van még egy kis időd beiktathatod a cseppkőbarlangokat, a picike szigeteket (mint pl. a King vagy a Flinders-szigetek), esetleg Stanley környékén megfigyelheted a fókákat vagy kirándulhatsz a vulkanikus maradványokon, stb.
 

Tasmánia Ausztrália legkisebb szövetségi állama. Az utolsó jégkorszak után a Tasmániát Ausztráliával összekötő földnyelv víz alá került, így az sokáig érintetlen maradt.
A 18. században a tasmániába érkező fehérek kipusztították a teljes őslakosságot. A természetet is nagyon sokáig kíméletlenül fosztogatták. Később több védett területet hoztak létre, amelyekben a természet magához tért és megerősödött. 1990 óta a világörökség része. Most 90 m magas eukaliptuszok is nőnek már itt.
Ennek köszönheti számos faj a fennmaradását, melyek az ausztráliai kontinensen már kipusztultak. Ilyen a Tasmán ördög, az egyetlen fennmaradt erszényes ragadozó, mely dögevő is. A tasmaniai ördög mérete egy kisebb kutyához hasonló, súlya 4-9 kg, hossza 55-65 cm, farokhossza 26-28 cm, 5-8 évig él. Teste erős és zömök, akár egy kis medve, állkapcsai erősek. Bundája vastag és fekete, nyakát fehér „nyaklánc” díszíti. Jellegzetes átható bűze, hangos sikolya, és vad étkezési szokásai. Füle rózsaszín és csupasz.
1990-as évek végétől egy arc-tumor betegség 60%-kal csökkentette a populációt, és veszélybe került a faj fennmaradása. A betegség a párzás során szokásos harapások által terjed. A bőrbetegség az állat arcán feltűnő lilás foltokban, sebekben jelentkezik, és néhány hónap alatt a halálához vezet.
1803-tól fegyenctelep működött a szigeten. A deportált fegyenceknek rabszolgamunkát kellett végezniük Port Arthurban. Ők építették a neogótikus templomot is, amelynek üres ablakain ma átfúj a tengeri szél. Ha a szél mesélni tudna, megtudhatnánk, milyen szörnyűségeket éltek át akik sokszor valóságos, de olykor csak állítólagos bűneikért vezekeltek itt.