Dél-Amerika > Kuba a rum és a salsa hazája
Kuba varázslatos hangulata mindenkit magával ragad, ami nem meglepő, hiszen, ahol jó szivarok, rum, salsa, napfény, mesés tengerpartok és még szebb autók vannak, ott mindenki jól érzi magát. Gyönyörű házai, vendégszerető lakosai és történelmi emlékei is magukkal ragadnak.
1. nap Érkezés Havannába
Érkezés után transzfer a szállodába, szabadidő.
2. nap Havanna
Egész napos városnézés a fővárosban. Havannában sétálni olyan, mintha visszacsöppentél volna az időben: az épületekről ugyan hullik a vakolat, de mégis őrzik méltóságukat és évszázados szépségüket, az utcákon gyönyörűen karbantartott (bár motor nélküli) veteránautók állnak, a lépcsőkön szivaroznak, a bárokból forró ritmusok hallatszanak és nem ritka a táncoló párok látványa sem. Emellett az itthoni időkből is jól ismert lakótelepek, hatalmas szobrok és plakátok is a képhez tartoznak, a jegyrendszerrel, a szigorú szabályokkal és a szegénységgel együtt.
Az óváros látnivalói után mindenképpen sétálj egyet a tengerparti úton, a Maleconón, próbáld ki a cocotaxit és a „duplabuszt”. Ne felejts el meglátogatni egy szivargyárat, egy rumkészítőt és a Tropicana-showt se!
3. nap Havanna – Santa Clara – Cienfuegos
Utazás Cienfuegosba festői vidéken át visz az út. Útközben Santa Clara városában a Che Guevara múzeumot mindenképpen nézd meg! A Karib-tengerre nyíló öbölben fekvő Cienfuegos („dél gyöngye”) a művészetek kedvelőinek és a szórakozni vágyóknak egyik kedvelt városa. A kb. 150 ezer lakossal rendelkező település történelmi városközpontja 2005 óta a Világörökség része. Főbb nevezetességei a Jagua erőd, diadalív, José Martí Park, neogótikus Valle palota, székesegyház, Botanikus Kert, Thomas Terry Színház, városi egyetem valamint a Tartományi Múzeum.
4. nap Cienfuegos – Trinidad
Továbbutazás Trinidadba. 1988-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította Trinidatot és a közeli Valle de los Ingeniost. A város különleges hangulatát különleges építészeti és természeti környezete adja (a várost a tenger és Topes de Collantes hegyei határolják). A belső udvarok köré épített pasztellszínű, vörös terrakotta tetős gyarmati házak, nagy főkapuk kisebb bejárati ajtóval és vékony farudakkal takart ablakok. Legfőbb látnivalója a gyarmati időket idéző, Plaza Mayor. E tér körül helyezkedik el az összes jelentősebb múzeum (pl: Guamuhaya Régészeti Múzeum, Gyarmati Építészeti Múzeum), a Szentháromság temploma, az Összeesküvők háza (itt volt a La Rosa de Cuba társaság titkos találkozóhelye), a Borrell család által építtetett Brunet palota, ahol ma a Romantikus Múzeum kap helyet, a Szent Ferenc templom és kolostor, ahol napjainkban a Banditák elleni harc múzeuma található. A Plaza Mayor körüli egyik legnagyobb épület, Cantero cukorbáró neoklasszikus palotája, ahol jelenleg a Városi Történelmi Múzeum látogatható.
5. nap Trinidad – Sancti Spiritu – Camagüey
Utazás a szárazföld belseje fele. Először Guayanarában az El Rocio vízesésnél állhatsz meg, majd Sancti Spirituban. A szent város a legépebben megmaradt város a cukorkereskedelem virágzásának idejéből. Camagüey Kuba harmadik legnagyobb városa. Teljesen magával ragadók a gyarmati időkből származó színes üvegfestmények, a dús növényzetű belsőudvarok, a pasztellszínűre festett templomok és a város szimbóluma a tinajon (termetes agyagedény, amelyben aszály idején vizet tároltak az udvarokban). Egy legenda szerint, ha egy fiú iszik egy lány tinajonjából, akkor örökre szerelembe esik vele. A város történelmi központját 2008-ban a Világörökség részévé nyilvánították. Camagüey látnivalói közé tartozik a Tartományi Múzeum és park, Nicolás Guillén és Finaly szülőháza, José Martí Park, San Juan de Dios tér és a katedrális.
6. nap Camagüey – Santiago de Cuba
Továbbutazás. A sziget délkeleti részén fekvő Santiago de Cuba Kuba második legnagyobb települése és egyben az ország fontos kikötővárosa is. Francia, haiti, spanyol és afrikai lakosok keveredésének hatására, talán itt tapasztalható a legjobban az igazi karibi jelleg. Fidel Castro és társai 1953. július 26-án megtámadták a városban található Moncada laktanyát, ezzel elindítva az ország történelmét gyökeresen megváltoztató eseményeket. 1959. január 1-én szintén Santiago de Cubában jelentette be Fidel Castro a győzelmét. Ezen események miatt kapta a város a „Kubai Köztársaság Hős Városa” címet. A város nevezetességei közé tartozik a Világörökség részét képző San Pedro de la Roca fellegvár, a város szívében fekvő Cespedes park, a katedrális, a Moncada laktanya, a Forradalom tér és több múzeum (pl: Emilio Bacardi Rummúzeum).
7. nap Santiago de Cuba – Havanna
Menetrendtől függően szabadidő, majd repülés Havannába.
8. nap Havanna – Varadero
Utazás a tengerpartra. Varadero a legismertebb tengerpart, de természetesen a program alakítható úgyis, hogy még Santiago előtt pl. Guardalava partján pihentek, vagy Santiagoból nem Havannába repültök, hanem pl. Cayo Coco vagy Cayo Largo térségébe.
9-10. nap Varadero
Pihenés a tengerparton.
11. nap Varadero - Budapest
Hazautazás.
Kuba Konzuli Hivatal
Cím: Calle G. No. 458.entre 19. y 21. Vedado, Havanna
Előhívó: 00-53-7
Telefon: 833-3365, 833-3346
Ügyeleti mobil: 00-53-5 280-21-10
Fax: 833-3286
Konzul: Ujfalusi Zsolt
E-mail: mission.hav@kum.gov.hu
Ügyfélfogadás:hétfő és csütörtök: 10.00-12.00
Kuba Nagykövetség
Cím: Calle G. No. 458.entre 19. y 21. Vedado, Havanna
Előhívó: 00-53-7
Telefon: 833-3365, 833-3346
Ügyeleti mobil: 00-53-5 280-21-10
Fax: 833-3286
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Deák Miklós
E-mail: mission.hav@kum.gov.hu
Honlap: www.mfa.gov.hu/emb/havanna
Éghajlat:
Kuba éghajlata szubtrópusi, két évszak váltakozik, a tél és a nyár Nyáron a középhőmérséklet 27,7 fok, júliusban és augusztusban azonban a hőmérő higanyszála elérheti akár a 40 fokot is. A nyári hónapokban bőséges a csapadék, az esős időszakban pedig gyakori a trópusi vihar. Télen a leghűvösebb hónap középhőmérséklete 21 fok.
Rum
A rum cukornádpárlat. A beérett cukornádat decembertől márciusig takarítják be; majd a cukormalomba szállítják, ahol fémből készült erős prések segítségével kifacsarják a cukornád szárából a cukornádlét, az „el guarapo”-t. A cukornádlét felhevítik, hogy szétválasszák a cukorkristályt a melasztól. A melasz a rum alapja, ami krémes, folyadékszerű, és rendkívül magas a cukortartalma. A melasz maximum 55% cukrot tartalmaz, amit tiszta forrásvízzel kevernek össze. 24 órás élesztős erjesztéssel készül belőle a cukornád-bor. Ennek a bornak a lepárlását vörösrézből készült tartályokban végzik el. A lepárlás során két termék keletkezik: az egyik az „aguardiente”, mely 75º-os alkohol; a másik pedig egy 96º-os extra finom párlat. Ezt a két terméket keverik össze ahhoz, hogy elnyerjék a valódi rumot. Ez igazi művészet, hiszen úgy kell elegyíteni egymással a párlatokat, hogy a rum karakteres jellemzői, a szín, az íz és az aroma mind előjöjjenek:. Az így kapott vegyületet rövid ideig olyan tölgyfa hordókban érlelik, melyekben korábban bourbon volt.
A kubai koktélok elengedhetetlen alapanyaga a rum. A világszerte ismert Cuba Libre, amely rum, kóla és lime jéghideg keveréke. A hűsítő Mojito, maga a mentaleveles frissesség. Az üde, jeges Daiquirí, Hemingway kedvenc itala, melyet néha banánnal is mixelnek. Ismert a Piña Colada, mely ananásszal, kókusztejjel és jéggel készül. Igazi kuriózum a Saoco, melyet kókusz tejjel, kakaóval és jéggel szervíroznak.
Szivar
1492-ben Kolumbusz tengerészeinek közvetítésével került először a dohányzás szokása Európába. Az évi 200 millió szivarral a kubaiak számítanak a világon a legnagyobb szivar fogyasztóknak. A minőségi szivarokat kézzel csavarják, mint a Cohiba-t, vagy a Rómeó és Júliát, emellett pedig a legkülönlegesebb dohányból készülnek. A kiváló minőségű termőföld, az éghajlat, a dohány gondos kezelése és a szivar tradicionális gyártása teszi egyedivé a kubai szivart. A Cohiba a szivarok királya mely elkészítéséhez 170 művelet elvégzésére van szükség.
A Habanos-ban árult szivar minősége elsőrangú. Egy 2003-ban bevezetett rendelkezés szerint Kubából a vásárlást igazoló dokumentumok felmutatása nélkül legfeljebb 23 szivart lehet csak kihozni. Nagyobb mennyiség esetén csak a számlával, az eredeti csomagolásban és a hologramos zárjeggyel ellátott szivart engedik ki. Az utcákon árult termékek általában otthon készült utánzatok, amelyek élvezeti értéke és minősége messze elmarad az eredeti szivartól.
A szivardohány termelése és készítése nagyfokú szakértelmet, és speciális éghajlati környezetet igénylő mezőgazdasági, és technológiai műveletek sora. A dohánymagokat ágyásokban nevelik, majd a dohányföldeken kipalántázzák.
A levelek betakarítása után következik a pácolás, majd válogatás és csoportosítás után a kétszeri fermentálás, majd a csomagolás
A burkolólevél adja meg a szivar kinézetét. Ezek a levelek a szivar legdrágább részei. A burkolóleveleket a többi levéltől elválasztva egy-két évig érlelik, így nem gyűrődik meg, és megkapja jellegzetes aromáját. Rugalmasságát megőrzi, így a szivar megsodrásakor nem törik el. A hosszabb ideig tartó érlelés jobb minőséget jelent. A prémium kategóriába tartozó szivarok burkolólevelein nem látható kiálló erezet, vagy sérülés.
A kötőlevél tartja össze az elkészített szivart, ezt általában a dohány felső leveléből készítik.
Tölteléklevelek töltik meg a burkolólevelek közötti területet. A dohánypalánta tetején lévő ligero levél csak a szivar közepébe kerülhet, mivel a sok napsütéstől igen aromás, és nehezebben ég. Az enyhébb ízű, középső seco, illetve az alsó, gyenge ízű és gyorsabban égő volado levél kerülhet még töltelékbe. Ezeknek a leveleknek a kombinációja határozza meg az elkészülő szivar aromáját, égési sebességét, szelelését és minőségét. Három (kivételesen vastag szivarok esetében négy) levelet hosszuk mentén külön-külön meghajtogatnak, így a levelek között apró füstcsatornák maradnak.
A szivarsodrás olyan technológiai folyamat, amely során az előkészített dohánylevelekből elkészítik a szivart. A hagyományos kézi sodrásnál először a töltelékleveleket belesodorják a kötőlevelekbe, majd az egészet befedik a burkolólevéllel. A megfelelő tömörítés, préselés után az egyik véget sapkával zárják le, míg a másik végen vágják méretre az elkészült terméket.
Kubai konyha
A kubai konyha az afrikai és a spanyol ízek keveredése. A kubai konyha alapanyagai: rizs, bab, kukorica, burgonya, sertéshús, csirkehús, marhahús, halak, tintahal, rák, languszta. Leveseket, főtt, sült és grillezett húsokkal készített főfogásokat készítenek gazdag körettel, ízletes szószokkal, mártásokkal és salátákkal kiegészítve. A sziget legkedveltebb ételei a fekete bab rizzsel, sült csirkével, a sült malac sült burgonyával, salátával és a tintahal, mártásban. Ínyencek a tenger gyümölcsei teljes palettáját megtalálják a legváltozatosabb módokon elkészítve. A tintahal mártásban, a rák falatkák és a languszta tál mellett, krokodil raguval és főtt cápahússal is találkozhatunk az étlapon. A desszert általában fagylalt, kókuszszirupos sajt vagy rumos omlett. Friss gyümölcsökből is választék, többek között: mangó, papaya, avokadó, banán, ananász.
Kuba egyik kedvelt itala a sör, mely barna, világos, erősebb és enyhébb változatai is ismertek. A bor és pezsgő Kubában ünnepi események alkalmával kerül az asztalra. Alkoholmentes üdítőket, frissítőket gyakran fogyasztanak, a gyümölcslevek igazi 100%-osak
Kuba egyik ősi csemegéje a testes, koromfekete és erős kávé. A kubai kávé ízét, a jó termőföld, az éghajlat és a gondos feldolgozás határozza meg és a kiváló pörköléstől nyeri el egyéniségét.